2008. június 23., hétfő

17:55 - Öreg járgány szívatóval indul

 Elnézést kell kérnem a magánéletemre ácsingózók hadától, és zsebnyúltól is, de vannak annyira fokozhatatlanul jó dolgok, hogy íráskészségem jelen fokán nem tudok róluk(róla) írni.

Másról meg de.

Remek módszert találtamtúlzottan alacsony vérnyomásom alkalmankénti megemelésére. Elég csak egy kellőképpen önsorsrontó blogbejegyzést elolvasnom és már megy is fel bennem az észosztó pumpa.

Hiába vagyok én az újlipótvárosi tolerancia fellegvára, nem nézhetem tétlenül, amint avítt vallási iratok félreértelmezése miatt diszkriminálják kedves szerveimet. Miért mindig pont a szív? és a hasnyálmiorigy az smafu?

Aki szerint jól csak a szívével lát az ember, az sürgősen szerelje le a szemüvegét a fejéről a mellére.

 Rampaging sztoikus off. 

Még jó, hogy énhozzám nem lehet kommentelni.  De lehet, hogy ez hamarosan megváltozik és engem is lehet nyilvánosan ostorozni meg eretnekezni.

2008. június 20., péntek

18:54 - csak oda

Tegnap beszólt nekem egy húsgólem a 'Világ legunalmasabb embere"c. verseny helyezettje által supervisolt gépjárműoktatáson, környezete értésére adva, hogy én - aki nem figyel az értelmetlenség-gügyögés-zajszint alatti beszéd háromszögben tartott tanórán (mert inkább az álom-derültség-iodalom halmazban bújkál) - na szóval én vagyok a hülye, és nem ő.

Boldogok a telki legények. (igen, azthiszem egy ilyen szóviccel megroggyanthattam volna. Majd legközelebb, most lekötött Cortazár. (Vagy Cortázar?)

Valami Ironman-versenyen elindulhatnék, mert 5 nap óta alszom kevesebbet mint 3,5 óra (autósvizsga included), csak alábaim lettek spongyabobállagúak. Lehet, hogy ma jön el az a nap, amikor hálás leszek egy lassú táncért is parketten. Hát, rohamosan érek megfele. Hála újdonat rongylábamnak.

Ma a testen belüli érzékelést tanulmányoztam munkahelyemen, melynek segítségével képes vagyok érzékszerveimet visszaállítani időben néhány órával, ezáltal visszaesni a Hadtörténeti Múzeum Hajnali padjáig. Donnie Darkó remélem nem küld utánam egy turbinát az időalagúton.

Mr. Big-nek bejöttek z idézetek, most énis ideteszek valamit a Hóipőből (Majláth Mikes László szíves közlése):

A kapcsolat eleje és vége:

-Ez volt minden álmom.

-Szeretnéd, ha elhagynálak?

-Dehogy. Ezt mégegyszer meg ne halljam.

-Szeretsz engem?

- Még jó hogy!

- Elhagynál valaha?

- Soha, képtelen lenék rá.

- Megcsókolnál?

-Igen, az arcod, a tested, mindenütt...

-Képes lennél engem valaha megütni?

-Soha! Én nem vagyok olyan.

-Bízhatok benned?

-Igen...

-Oh, kedvesem!

Hogy hol van ebben a vége? Olvasd el visszafelé...

(Gyengébbek, de főleg az én tegnap délután 6 és félhét közti agyam számára a visszafelé nem betűnként hanem soronként értendő.... )

2008. június 19., csütörtök

4:26 - szexis fúj-york

Zsebnyúl nem ismer meg öltöny nélkül, de olvas a pupilláimban, tudnám akkor miért beszélek neki annyit.

"Mondjál már valamit szem-bogaram!" 

 Tényleg kicsit meta-metamfetamin-ra állítottan érzem magam, és a platóni ideák elhalása sem képes deprimálni, mert rég voltam ilyen jól, pedig a negyedik éjszaka áll előttem 3,5 óránál kevesebb vízszintbe helyeződéssel.

 Pedig van valami aggasztó abban, hogy még az email címét sem tudom, nemhogy felvettem volna az iwiwen. És némi névegyezés okán, most néhányan azthiszik, hogy elmartam egy nálam háromszor nagyobb fazontól a volt évfolyamtársnőmet.

De ugye dr. zsebnyúlia (jogász) ≠ dr. zsebnyúl (orvos).

 Műszaki gépjármű oktatűsom alulmúlta Litkai Gergely legmerészebb kabarétréfáit is, ha ilyen marad az nagyon gáááz. De legalább lesz hol aludnom napi 3 órát.

És most következzék valami, ami a római bagázs nélkül nem jött volna létre ez pedig nem más, mint egy hiteles értékelés a

Szex és New York (the movie)-ról

Döbbenet, hogy egy sorozat, mely több évad óta abból vegetál, hogy más ütemben vesznek össze és borulnak egymásra ugyanazok a karakterek, képes kiadni 2,5 órában ugyanazt. mint a  sorozt teszőleges része 50 percben.

 Röviden az eredeti sorozatról: néhol vicces, de még egy rendes érzelmi háromszög sincs benne, mert egyszerűbbek a faéknél! Ez egy fapálcika és még szálkás is, de márkás és drága abroszba van csavarva.

 A szokásos 50 percen felüli rész a következő elemekből áll:

-4 perc aggódás, hogy Carrienek lesz-e esküvője/nagyobb gardróbja 

-14 percben nők azt követelik egymástól, hogy a másik nő bocsásson meg a másik pasijának.

-7 percben Charlotte bele túlzott perisztaltikus mozgást végez, mintha az inge alá mászott volna egy böfögő mókus

-35 perc product placement (Vogue, Dior, Prada usw.)

-15 perc egy különben szimpatikus afroamerikai rabszolgával személyi asszisztenssel.

-12 perc froclizás egymás szőrzetével és súlyával

-4 perc szoftpornó

-2 perc homofil vicc

-2 perc homofób vicc

-10 perc meglepődés azon, hogy Samantha Los Angelesből hirtelen New Yorkba látogatott

-9 perc aggódás, hogy a főszereplőnő férjjelöltje képes e kiizzadni magából 1 (azaz egy) darab önálló gondolatot. (Spoiler alert! a gondolat: Tudom hogy elcsesztem, bocsáss meg.)

Különben a tipp jó, íresemberek gondolatati bescanelve és elemailezve bámit elérhetünk. Főleg ha a film drámai csúcspontja az, hogy a főhősnő rájön-e a titkos passwordre az általa titkosíttatott emailfióknál VAGY KELL 3 PERCET VÁRNIA, HOGY VISSZAHÍVJA AZ EX-RABSZOLGASZEMÉLYI-ASSZISZTENS!

Ítélet

Nem vártam többet, de nem is kaptam.

Jut is eszembe, újdonat értékelő rendszert vezetek be, aztán elteszem magam aludni. 

kifizetett ár: 800 Ft / becsült érték: 75 Ft

2008. június 18., szerda

4:23 - zsötemtotem

A fekete kereszt árnyékában - kicsivel a Logodi u. felett -  ma hajnalban ünnepélyes keretek között búcsút intettem a sebesült csiga hátán guggoló invalidus béka totemjének (V@_ Đ..Đ), és miután azok ketten elillantak a ködben, behódoltam a Zsebnyúlnak.

Eddig jó cserének tűnik.

ui: A nap második legjobb tevékenysége: Darázsfestés.

ui2: kettővel ezelőtti posztom végén az illatosított zsebkendőt lehet, hogy indítanám Nosradamus kategóriában a Lillehammeri jósfesztiválon. Nyerne is.

2007. december 9., vasárnap

23:00 - Fogyókultúra

Az iskolánk tanulóinak szépérzékük kiélésére remek alkalmat biztosító padfirkák elemzése eddig a művészettörténet elhanyagolt területei közé tartozott. Cikkem után sem valószínű, hogy jelentősebben felkapottabbá válna, de a kezdő Iépéseket mindig nehéz megtenni.

Pláne a jó irányba. Bekötött szemmel. Reszketve a fáradtságtól. Miközben a felsőbbévesek a Közigazgatási Antológia II.-vel ütik a térdemet és a fejemet.

Különben tetszett a gólyatábor.

Az itt elemzett műalkotást (lásd a mellékelt kép: a szerk.) a 108-as terem hátulsó részén találta egy barlangrajzokat kutató finn-pastu régészeti expedíció. Születésének idejét a XX. Század utolsó éveinek, valamelyik kora délutáni tanórájára teszik a szakértők. Sajnálatos módon a C14 kormeghatározási vizsgálat elvégzéséig nem mondhatunk ennél pontosabbat, mindazonáltal remélem mindeme bizonytalanság ellenére sem fogják olvasóim vizsgálódásaimat légbőlkapottként kezelni.

Az (egyelőre) ismeretlen művésznek eme munkáján egyértelműen a kubizmus egyik – később vakvágányának bizonyuló – leágazásának a triangularizmusnak jellemző elemei ismerhetőek fel. Mindezt annak ellenére vélem bizonyosan tudni, hogy az irányzat alapelemét jelentő háromszöget az alkotó csak a modell periférikus, és mindazonáltal kevésbé kidolgozott részén, a modell felsőruházatát stilizáltan megjelenítő síkidom ban és az erre ráburuló nehezen meghatározhetó ruhadarabban (sál, bahiakendő, bankrablómaszk, netalán túlburjánzott keménygallér?) szerepelteti egyértelműen. Ugyanakkor a modell legaprólékosabban (bár nem a késői manieristák túlfokozottságáig) kidolgozott részei, a szemei is egy kvázi-háromszögeket formáznak, és valószínűleg csak a faanyag egyenetlenségei miatt csúsztak el egy kötetlenebb idea irányába.

A modell beállítása a keleti kereszténység ikonművészetét idézi. Leginkább a bal kéz megjelenítése hasonlít egy hagyományos Messiási szentképre illő mozdulatra, amit viszont az alkotó tudatosan nem

vitt végig egészen az ujjak konfigurációjáig.

De ugyan minek is tette volna? Hiszen a bal kéz elhagyásával kilép (nem is kilép, inkább K I V E T Ő D I K) a Las Vegasi kaszinók világába egyszerre félkarú rablóra is hasonlítóvá teszi művét, ezáltal létrehozva a "szent és a profán" szintézisét.

A négy ujjas kéz felvázolásaával ugyanakkor egy vidám oldalvágást is megengedett az ismeretlen művász a kommersz rajzfilmek világa felé, amelyben –Miki Egérhez és társaihoz hasonóan – minden szereplő ugyanennyi (4) ujjal rendelkezett. Azóta az ottani adójogszabályok (az ujjak számára vonatkozó Áfa) módosulásának (is) köszönhetően a modern mesehősök immár a természeteshez közelebb álló öt darabos ujjkészletet is megengedhetik maguknak (lásd Aladdin, Pocahontas, Jelcin, Vlagyimir Putyin).

A modell haja már csak akkor lehetne egyszerűbb, ha nem is lenne odarajzolva. Ez talán a "ész a fontos nem a haj!", meglehetősen banális okfejtésére utal. De mint közismert a giccs nem mindig áll messze a magaskultúrától, és ez itt sincs másként.

"A száj itt maga, a megtestesült titok" írta az 53. percben Svoncsák túlzott gólöröm miatti kiállításának megnyitójára a neves esztéta­sífelvonószerelő Günther Hosenknopf, a Duisburgische Wortsatzliche Möglichkeit művészeti rovatvezetőjének egykori padtársa. A mű egésze azonban kétségtelenül több mint elemeinek összessége, ezáltal alapjául szolgálhat egy a padfirkát, a modern művészetfogalom autentikus megjelenítőjeként elemző cikknek. Ez az, ami kiemeli a vele egy (pad)sorban elhelyezkedő tucat-firkák tömkelegéből és ezért tekinthető a XX. századi hallgatók egyik kultúrális csúcsteljesítményének.

                                                                                                                    kULTúr.
                                                                                                                   I. évfolyamos hallgató

2007. december 6., csütörtök

18:49 - A lányok, a lányok, a lányok kancsalok

2007. november 21., szerda

1:00 - Koldus-boot

Mindenfajta ellenőrzés nélkül továbbadni híreket nem kis felelőtlenséget, de nem kevés könnyedséget is jelent, és különben is fáradt vagyok független forrásokat és környezettanulmányokat kutatni, ezért bele is vágnék.

A mai híradó rövidített változatában egy olyan hírt kaptam, hogy a fal adta a másikat.
Ez volt az.

Pécsett HAJLÉKTALAN-AUTOMATÁK felállítását tervezi az önkormányzat. Az automatákba beöntött pénzből alapítványok kapnának részesedést, és ők fordíthatnák azt a hajléktalanok javára.

A hír annyira sok szempontból vizslatható, hogy szinte már fáj eldönteni, honnan is lenne érdemesebb kezdeni.

Kommentár-helyzetgyakorlatok következnek:

(számomra kézenfekvő) Az alapítványok a bevételből újabb automatákat vesznek, amelyeket egész Baranya megyében helyeznek üzembe, és így tovább, a 3 millió koldusautomata országáig.

(Új Ember) Az emberi szenvedést sosem kárpótolhatja egy gép, mi ragaszkodunk az örök emberi értékekhez és az igazi szenvedéshez. A Bibliában is azt mondja Jézus, hogy a szegények mindig velünk lesznek...

(Népszava) A szocialista többségű Önkormányzat bátor lépésével korszerűen és elegánsan oldja meg a perifériára szorult rétegek azon tagjainak helyzetét, akiket mindez idáig a Gyurcsány-kormány nem tudott kellőképpen támogatni, mivel 1998 és 2002 között Orbán Viktor trónbitorlása idején oly mértékben ellehetetlenült helyzetük...

(Magyar Nemzet) A kormányközelinek mondható Leisztinger Gábor névrokonát kisegítő karbantartóként alkalmazó automatákat szállító cég persze jól jár. Ellentétben az olyan ősi magyar mesterséget (mi több, Hungarikumot!) űző hajléktalanokkal, akik hazánk történelmi hagyományainak megfelelően kéregetésből tartják fenn magukat. Azzal, hogy a külföldről beáramló olcsó automaták elszívják a tradicionális hazai koldusok elől a lehetőséget, mindezt önkormányzati, mi több kormányzati támogatással, egy új szög a nemzet koporsójában, melyet persze megint nem őriznek ingyen...

(HVG) A költséghatékonysági mutatóira mindig is büszke pécsi koldusmaffia levélben tiltakozott az elképzelés ellen (lásd keretes írásunk) Algyői Nándor szociológus megkeresésünkre azt nyilatkozta, hogy hajnali négykor ne baszogassuk ilyen hülyeségekkel, majd lerakta a kagylót. A koldusmaffia kedd délutáni vezetőségi értekezletén kilátásba helyezték azt is, hogy a szerdai Máv és pedagógus-sztrájkhoz csatlakozva reggel 8-tól 10 óráig felveszik a munkát, esetleg kiváltva az éppen sztrájkolók tömegeit...

(Bors) B. Ilonka (44) elárulta, hogy már 8 éve hajléktalan és amikor megkeresték egy nagy fekete autóval, hogy nem akarna-e kéregetés helyett egy automata belsejéből áfás számlát osztogatni és közben csipogó-kerregő hangokat hallatni, a nagy hidegre való tekintettel rögtön igent mondott. A munkát szívesen végezné 1db tollboába öltözve (képünkön). B. Ilonka kedvenc énekese Koós János, bár ihatna szerinte többet is...

(Kuruc.info) „Koldus” szavunk itt most nem részletezendő de Badiny Jós Ferenc és még sokak mások által bizonyítottan is az ókori „Káldeus” kulturára utal, mely a magyaroknak egy olyan ága volt, akik olyan magas fokon művelték az asztrológiát, hogy előre látták a nemzet-nyúzó „kormány” minden tettét, és a világot enywes markában tartó „mézsicídiát”. Szerencsére az időutazásnak is oly fokon mesterei, hogy az igazán kínos elmúlt néhány évszázadot egy sztázisban (nem staziban!) töltik a vizitíj eltörléséig. Visszatérésüket megakadályozandó persze megpróbálják most az őket horgonyként ideláncoló koldusokat kiköltöztetni Europa kúltúrális fővárosából azok a...

(Élet és Irodalom színház rovata (Koltai Tamás)) Az ember elgondolkodik azon, hogy nem lenne-e ildomosabb inkább színész automatákat felállítani, amikbe kedvükre dobálhatnák pénzüket rajongóik, csak ne rothasztanák már egyesek a magyar színházak provincialitását jelentő deszkáit...

és végül Zuschlag János kommentárja: Nincs Zuschlag ügy!

(Így utólag végiggondolva) Sosem gondoltam volna, hogy a hajléktalanokkal fogják kezdeni a gépesítést. Pedig tényleg, minél alantasabb és egyszerűbb egy munkakör, annál inkább felmerül a gépesítés megoldása. Kérdés, hogy mi tud egy automata látványán annyira megrendíteni, hogy adakozzak. Reszkető hajléktalanok képeit festik rá? Esetleg jeleneteket mutogat a Valahol Európában-ból és a Nyomorultakból TFT monitoron?

Mennyi kérdés. Tényleg utána kéne néznem. De most, hogy ilyen jól lefárasztottam magam, ehhez is fáradt vagyok.

El is megyek innen.

2007. november 4., vasárnap

20:57 - mikrofonpróba

Újraindulok. Mindjárt ottvagyok.
(vö: Belgä: Helló BAZ megye!)

Nem is tudnám megmondani mi a konkrét oka.

Pedig lenne néhány tippem...
Ilyenek:
Az elintéznivalóim túl sokáig voltak és kell néhány új.
Dögunalom.
Kijátszottam mindent.
Az írás még mindig a második legolcsóbb szórakozás.
Angoltanári teljesítményem dokumentálása a jövőbeli tanítványok elriasztására.
Addig sem kell PP-t tanulnom amíg ezt írom.
Családom (inkluzíve enmagam) teljesítményének rögzítése az unokák rémítgetésére.
Félelem a webkettőpontnulla összeomlásától távollétemben.
Lakótársak részéről érkező nyomás és mások részéről érkező levágott lófejek.

Akkor már inkább jófej leszek és írok.

Meg igazából azt sem tudom, miért hagytam abba.




Mai témánk:

2007. május 7., hétfő

23:14 - Lósün 1.1

Végre megtanulhatnám, hogy ne dörgöljem a testápolót a szemembe, mert az nekem árt. Vajon hülyének néznének-e a boltban, ha szemkímélő testápolót keresnék? Vagy minden egyebet félredobva találjam fel a szemcsepp és testápoló tuinvant?

Ezen drámai felütés után nézzük mi várt rám az elmúlt postmentes időszakban, és vajon hogyan találtam fel magam a rám zúduló kínos helyzetekben.

Ehhez segítséget nyújthat újdonat telefonom, amely végre használható naptár funkcióval bír, ekképpen biztatva további tunyulásra memóriámat.

A csodakészülék adatai szerint:
-Voltam Dobogókőn Fogalmazó-fesztiválon,
ahol minimum 1 hölgyet lenyűgöztem tánctudásommal és túratűrő-képességemmel, valamint maximum két személyre ráborítottam a whiskyjét.

-Kihagytam Andi hastáncbemutatóját, de legalább felsmseltem nevenapján, amire nem teljesen értem mit válaszolt.

-Kapcsolatújrafelvettem Eponine-nal(-vel? -val?), amiből lehet, hogy újra megint színház lesz.

-Megnéztem a Kriplit Cili helyett Edittel,
amiről megállapítottam, hogy a darab egy gilisztához hasonlóan félbevágva is életképes.
(Mármint a színdarab, Edit nem annyira)

-Ünnepeltük Zsolti születésnapját és Ildi agyontanult (és mégis sikeres) államvizsgáit, és Anamaríja karcsúcsodó alakját,
aminek keretében remélem rádöbbentek, hogy nem a város miatt megyek velük Rómába.
Viszont már előre rettegnek a reggeli neszeimtől.
(Majd viszek nekik neszreszert).

-Megbeszéltük az Ifjúság Édes Madarát,
aminek a főszereplőnője végre találkozott több évtized színpadi játék után a közönséggel, rendezője viszont szerencséjére megint elkerülte a közönség őszinte véleményét.

És még sok másminden is történt, amikről nem tisztem beszámolni. Vagy már nem elég tiszta hozzá a tudatom.

De mivel a Nivea lotion (ejtsd: lósün) nemcsak a bőrt regenerálja tartósan, hanem a szememet is irritálva ébrentart, azért megpróbálom.

Legnagyobb meglepetésemre munkahelyi versenyvizsgáim jól mennek, jelentősebb mennyiségű tanulás és segédeszközök használata nélkül. Döbbenet.

Nem olyan nagy meglepetésemre főnöknőm kritizálja szakmai munkámat. Csakazértse döbbenet, én is azt teszem néhanap, igaz most hogy felkerültem II. fokra, már mások ítéleteit kell majd ízekre szednem, szóval jó gyakorlat.

Fogyóban a kivehető szabadságom és a készpénzállományom, no nem vészesen, de a Diákhitel visszafizetés akadozhat és 6 (HAT!) éve először Tiszatúrára sincs kilátásom.

Beindult a masszázsképzésem-elszenvedésem, aminek keretében kaptam egy 80%-ban örömteli 10%-ban gyötrelmes talpmasszázst, és adtam a hangok alapján legalább 83,9%-ban élvezetes hátmasszázst. Szóval a mérleg még egy kicsit negatív, de ez a talpmasszázs egyelőre inkább humbugnak tűnik, mint komoly tudománynak, bár nyitva hagyom a talpamon a papucsomat meggyőzésem göröngyös ösvénye előtt.
(Akciós képzavar, mélyen leszállított színvonalon!)

Hátmasszázs az oktató/szenvedő lakótárs szerint egész jól ment, de emiatt nem látom momentán azt, amit írok, és majd reggel kell helyesírásellenőriznem.

A masszázsolható személyek hazaszöktek, és most itt állok két masszázsüzemmódra beállított lósünszagú tenyeremmel.

„Ilyen az én formám.”

Most döbbentem rá, hogy szinte egyetlen fentebb olvasható legállandósultabb szókapcsolatom Sue Townsend Adrian Molejától származik.
Na EZ rémítő.

Na, csak találok ennél színvonalasabb nyavalyognivalót, ott van például bülbülszavú, akinek problémáit talán az alábbi beszélgetésfoszlány jellemzi.

Én: Szóval az fő keserved immár hosszasabb ideje, hogy a szülei túlságosan a kedvedre tesznek, és túlzottan segítenek téged?
Ő: Igen, és egy burokban nőttem fel emiatt, szinte soha nem volt semmilyen problémám.
Én: Olvastál már te ilyesfajta szenvedéstörténetet bárhol a világirodalomban vagy egyéb művészeti ágban?
Ő: Nem.
Én: És szerinted miért nem?
Ő: …Talán, mert ez nem jelentős probléma?
Én: Gratulálok, Ön meggyógyult. Kérem a következőt.

És ezt most még meg is kell írnom nekije, mert a gyöngybetűim nélkül nem hiszi el.
Háááát, ha belefektet annyi energiát, hogy el tudja olvasni, akkor onnan már csak egy piciny erőfeszítés kell ahhoz, hogy másképp nézzen erre az álproblematikára.


Cirmivel voltam P.U.F.-koncerten, és nem tetszett. Mármint a koncert. Általam nem túlzottan kedvelt számokat adott elő, határozottan gyermeteg módon egy az eredeti formációhoz csak itt-ott hasonlító összállításban. Még egy esélyt kapnak tőlem, de ha az újabb számokat sem tudják rendesen eljátszani, akkor marad az eddig felhalmozott nemkevés koncertélmény és a rögzített felvételek.
"Kár érte. Többre képes." (Sempé-Goscinny: A kis Nicholas)

Voltam Belgiumban, ahol szállást kaptunk egy papnál, akivel még az is lehet, hogy maradékalanul kompatibilis a világképem, viszont egy olyan szobában lettünk elszállásolva nála, amitől még én is elképedtem, pedig nem volt rossz szoba, csak hát kicsit lakot benne a tiszteletes úr. Viszont látványosan nem takarított benne senki.

További csodálatos események játszódtak, amikor a brüsszeli főtéren nem kevés pénzt szedett össze a kórus, csupáncsak tagjai hangjával és az én baseballütőmmel sapkámal ösztönözve fizetésre az embereket.

Az egész út alatt irgalmatlanul nagymennyiségű vidámságban és hosszú alvásokban tobzódtam, talán az egyetlen mélypont az volt, amikor egy általam különben kedvelt bakfisnak a fejére mért két vidám ütésem sírásra görbítette a száját, mivel sikeresen eltaláltam vele mind a két érzékeny anyajegyét a hajas fejbőr alatt.
Tehetség vagyok. Az.
Azért sikerült kiengesztelni, de hát nem igaz, hogy direkt oda növeszt anyajegyet, ahol éppen elérem.


Voltam húgom ballagásán, ahol sikerült mosolyt csalnom az engem gyakran fárasztónak találó unokahúgom arcára is, ilyesmikkel:

Beszéd: "…azt hittük nehéz lesz beszédet írni, de aztán eszünkbe jutott..."
Én: "…hová is tettük a közhelyszótárat…"

Beszéd: "…és az érettségi után már mindenki azzal foglalkozhat amivel csak akar"
Én: "És tanulhat arra a pótérettségire, amelyikre csak akar."

Apám hozta rosszabbik formáját és megdurcásodott, miután a ballagásra kapott szekérderéknyi virágból néhányat az ő kezébe is adtunk, hogy a taxiig és onnantól az otthonunkig megteendő méterekre cipelje magával.
Közben kicsit zsörtölődött, majd elment külön utakon ebédelni.
Előtte alig 2 nappal fejtette ki nekem, hogy ő márpedig SOHA (sic!) nem zsörtölődött édesanyámmal. Akkor már inkább a Viktor nem hazudott.

Amiről eszembe jut, hogy az osztályfőnök a diákok ballagó/hálaadó beszédében az „erdő szélén tó van,még egy hétvége oszt' jó van” kiszólás használatát és lecserélte az osztot aztánra, mert az eredeti neki túl orbánviktoros volt. Nóóóóóóóóórmális?

Másik „Garantáltan Nemnormális-díjra” az igazgatónő pályázhatna, aki a szerintem igazán tartalmas bolond-ballagásra nem engedett el egy leányzót.

Off: „Érettségi” helyett javaslom a továbbiakban a sokkal kifejezőbb „Bolondozás” kifejezés használatát, aminek következtében a munkaügyi központban megkérdezhetnék mindenkitől: Ön már bolond, vagy részt akar venni továbbképzésen?”

Tette ezt márpedig amiatt, hogy a megszeppent leányzó meséljen neki belső sztorikat az évfolyamról a bolondozás helyett, hogy azokat beilleszthesse az 1962-es év stílusában beírt köszöntőjébe ahol elől-hátul olyan örökzöldek szerepeltek, mint „könnytől csillogó arccal, kilépni a NAGYBETŰS ÉLETBE, most még talán nem is sejtitek, de…, ahogy Hemingway mondotta…"

Csak hogy a t. szülők a belsős történetek hallatán, azt hihessék, hogy ő ismerte az évfolyamot...



David Gemmel Rigante ciklusa számomra kissé idegesítő „vissza a természethez” vonal ellenére igazán élvezhető egy valami.
Különösen nyugtalanító benne, amikor az alapjában véve klasszikus fantasy vonalú könyv szereplőinek lehetőségük van betekinteni az eljövendő jövők verzióiba és visszahőkölnek a jelenlegi társadalmunkat bemutató jelenettől, ahol az égre füstöt hányó termeszvárakban robotolnak az emberek kényelmetlen ruhában a jobb élet leghalványabb reménye nélkül.

További könyvélményeim:

Pelevin még mindig a legjobb orosz író, Hasek pedig ugyanez csak csehebbül (Kundera még írjon jobbakat), Wodehouse parádés, Vonnegutot is kéne olvasni a halála tiszteletére, és hamarosan közeleg az international towel-day is. Most már ideje lenne szerezni tényleg valami új kedvenc írót, érzem kezdek belegyöpösödni a régiekbe.

Apám elég riasztó példa, ugyanazt a 40-50 könyvet olvassa újra meg újra, meg újra. Néha vesz új könyveket, de szerintem csak a borítójukért, amit rátesz a régiekre.

Nah, lassan kipislogom a szememből a maradék lósünt.

Budapest, 2007. 05. 05. Hajnali negyed négy.

És alig 3 nappal később már postolom is.

2007. április 7., szombat

22:01

Meet with the Meat

Nem tudom hány ember gondol bele abba, hogy a húsvét neve onnan ered, hogy ilyenkor a HÚSevés VÉTség. És akik ebbe belegondolnak és be is tartják, azok közül hányan gondolnak abba bele, hogy mi értelme volt ennek akkor, amikor kitalálták, merthogy egy átlagkörülmények között lakó család jó esetben havonta látott az asztalán húst a középkor hajnalán Európában.
Kb. olyan súlyú lehetett ez az „áldozathozatal”, mintha én megfogadnám, hogy évente maximum kétszer megyek külföldre.

Nagymamám persze korrektül betartja és pénteken nála ne is számítsak húskészítményre. Én meg ha nem szólnak akár hetekig elvagyok hús nélkül, sőt talán kaja nélkül is, csak ugye a társadalmi nyomás rákényszerít a rendszeres étkezésre. Milyen hülyén nézne ki már, ha délben felállnék az irodában, bejelenteném, hogy kimegyek a kortárscsoportommal játszani, és egy óra múlva jövök? Szerencsére az Úr az ő végtelen kegyelmében megteremtette az ebédszünetet.

A múltkori meghívása apámnak végül körvonalazódott, fel lettem kérve, hogy fogyasszak „régi családi szokásunk szerint” sonkát apámmal-anyámmal-húgommal és legfőképpen szájammal. Ma 6 órát tűzték ki a jeles alkalomra, amire pontosan érkeztem, annak ellenére, hogy azt is tudtam pontosan mire számíthatok. Az egyszerűség kedvéért a háromnegyedhetes állapotot rögzíteném:
-Apám a „Folytassa a gégemetszést egy vakolókanállal” c. angol laboratóriumokba humormentesített borzalmat nézi a nagyszobában.
-Húgom a palacsintakészítés fáradalmaitól kábán anyám ágyából, lehunyt pilláin keresztül a duna tévé műsorát nézi, amin a Nagy Kelet-Európai Vízgazdáélkodási Társaságok” című ismeret-erjesztő valami megy.
-Édesanyám frissen mosott hajjal, ül a számítógépe előtt, azon morfondírozva, vajon megszárítsa e magát, mielőtt leugrik a közértbe némi innivalóért, ahhoz a vacsorához, ami az eredeti tervek szerint ¾ órája elkezdődött. Mindenesetre elszív egy cigit, elnyom egy-két játékot és közben az időjárás iránt érdeklődik, hiszen kinek van ideje rohanó világunkban kinéznie az ablakon.

A vacsora ugyanakkor (olyan negyednyolc magasságában elkezdve) határozottan kellemes lett. Sikerült nagyobb vita nélkül jó hangulatban elfogyasztanunk egy csomó mindent. Hirtelenjében nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen.
Az általunk behabzsolt ételek ekletikussága azért a Wittmann-fiúknál kevésbé ételcentrikus emberek idegeit is kikezdték volna. Kedvcsinálóul néhány alkotóelem:
-Főttsonka
-Kalács
-Majonézes torma (eddig jó)
-rozé-bor
-nemrozé-bor
-narancslé
-almalé
-kakaós kalács
-pászka
-vanília-csoki-eper fagylalt
-húskrémes palacsinta
-kakaós palacsinta
-marcipán
-banán
-sör
-csoki

Minderre a koronát talán húgom tette fel, aki szájkicserepesedését Alsol krémmel (részlet a használati útmutatóból: Alumíniumot tartalmaz!, Csak külsőleg!) vastagon bekent szájjal állt neki az étkezésnek. Azt már írtam valamikor, hogy régebben kézmosás helyett is Alsolt használt?

Végül egy múltheti mise-esemény:
Kórusunk bűnbánóbb tagjai az oltár felé tartanak áldozáshoz. Az egyik hátramaradó azon kezd el zsörtölődni, hogy mindenki neki passzolja a kottatartó mappáját az ostyaátvétel idejére.
-…Nem értem miért nem lehet mappával áldozni…
-Áhh, én a múltkor próbáltam, de nem fért be a számba sehogy se…

3:14

Albérlet-sorozat

Kiköltöztem. Szombat óta egy Damjanich utcai bérlemény nemhivatalos erőművészeként, két napon keresztül csak beragadt ajtókat és egyéb bútorokat feszegettem be-, le-, meg-, el-, át-, rá-, szét-, össze-, vissza-. Aztán felkértek, hogy tegyem helyére a mind közül legrenitensebb nyílászárót, a wc katedrálüvegekkel (klerikális-reakciós!) díszített ablakát. A feladat nem ígérkezett könnyűnek, de a szinte hordódongává görbült szekrénydarabok sem tudtak ellenállni felsőbbrendű vázizomzatomnak és az őket tápláló misztikus erőknek. (Hihetetlen szerénységemnek köszönhető, hogy CSAK ennyit túlzok)
Szóval megálltam ősi ellenfelemmel, a wc-ablakkal szemközt, megtámaszkodtam az ablakpárkányban, erőt merítve az alattam folydogáló toalettkacsa édeskés illatából. Jobb kezemmel a föld felé nyúltam és áramoltatni kezdtem ujjaim között a Chit (ejtsd: Csitt!), majd linuxos csatakiáltást hallatva (Halál a windowsra!) rácsaptam az ablakkeretre. Az ablakkeret riadtan ugrott hátra, nála jobban már csak a bennefoglalt díszüveg ijedt meg. Rémületében szilánkokra hasadt, majd továbbmenekült, míg végül lezuhant a lichthofba.

4000 forintba volt az üveges.

Számla nélkül.

--------------------

A régi lakásomba édesapám próbált visszacsábítani egy mindezidáig nem teljesen körvonalazott programmal. Valahogy így történt:
…
-Halló! Jó hogy felveszed fiam azt a rohadt telefonodat! Hogyhogy nem vetted fel tegnap ilyenkor?
-Tárgyaláson voltam.
-Na persze, amikor én hívlak, mindig éppen tárgyaláson vagy. Na mindegy, akkor szombaton jössz?
-Hova?
-Nem tudod mi lesz?
-Nem.
-Akkor nem is jössz?
-Mondom hova?
-Miért, azt sem tudod, hogy most húsvét lesz?
-Tudom hogy húsvét lesz, azt hiszem megyek is majd énekelni Budára.
-Akkor majd hívj fel, ha meggondoltad magad.
-Mivel kapcsolatban?
-Akkor most jössz vagy nem?

És így tovább…

--------------------

Életemben először lekövéreztek ( Szó szerint: "Mi van ott neked? Övtáska?") 15 éve várok erre a pillanatra. És most eljött. A meghatottságtól nm találok szavakat. Pedig lenne egy-kettő
;)

--------------------

A régi szobámat áttúrtam a-től ß-ig mégsem lelem Anamaríja polgárijog jegyzetét. Ha valakinek eszébe jutna, hova tettem, és figyelmeztetne rá, azt megköszönném. Különben lehet, hogy erőszakos halált halok Anamaríja fuvolaedzette ujjai között. Vagy hagynak Filcsivel kivérezni a római Colosseum kövein…

--------------------

Mai napon megismerkedtem az automata mosógépek csodálatos világával. Otthon csak teregetni lehetett, pedig én mindent megpróbáltam, de állandóan kivették a kezemből a munkát mintaháztartást vezető felmenőim és kishúgom.
Csak tudnám, honnan veszem ezt a sok hülyeséget.

A gyakorlott albérlőtársnők bevezettek mind a 2 program rejtelmeibe, amit ismernek és véleményük szerint elégséges az ember ruhatárának karbantartásához (egy 30 és egy 40 fokos program). Álltásuk szerint a többi programot nem használják és azt se tudják mire való az a sok gomb. Már értem, hogy veszhetett oda az ókori piramisok és hasonló csodák építésének a technológiája…

2007. március 30., péntek

1:19 - Rákosi "GladiáToi-Toi" Mátyás

Sikerült egy barátosnémat becsábítani a 300 c. filmre, ami egyike azon kevés vizuálcsemegéknek manapság, amire örömmel ülök be. Még azután is, hogy a kalózverziót már láttam belőle. A bordázott hasfalú spártaiak annyira nem villanyozták fel kísérőmet, mint reméltem, de összességében jól bírta az öncélú erőszaktól, történelemhamisítástól és hatásvadászattól hemzsegő vizuális Kilimandzsárót.
A szintén mozizótársként Roby oldalán felbukkanó Cirmos persze most jól visszavághat a részben Alföldi Róbert művészetét is elérő kritikámért. Szinte már látom, ahogy lázasan olvasgatja az utoljára gimnázium első osztályában kézbevett tankönyveit, csakhogy tollhegyére hányhassa a film alkotóit.
A film szerencsére jobban szórakoztat, mint félrenevel; így a páratlanul eredeti „grafikus novellából” (képregény amerikai eufémizmussal) páratlanul egyedi látványvilágú filmet dobtak össze.

Az iráni tiltakozás a film "bújtatott üzenete" ellen pláne viccessé teszi az egészet. Bravó Irán. Példaképük Kazahsztán lehet. Frank Miller, mint a képregény nagy Boratja?:)

Mondjuk a szélben hullámzó búzamezőket simogató haldokló gladiátorszerűség valahonnan ismerős, Ugyanakkor képzeljük el a szélben hullámzó borsó-, vagy kelbimóföldeken érzelmesen végigsimító kamerát. Jó ez a búza.
Bár már Rákosi elvtársról is ez volt a legnépszerűbb felvétel, ever.


(Jó sztori mondjuk, hogy az ujjai közt búzakalászt pergető Rákosi pajtás (vö.: A jó gazda) fényképe a legenda szerint úgy keletkezett, hogy a kampánykörúton lévő nagyvezír a dolgát végezte a búzatábla közepén, majd a némiképpen ammóniatúltengésessé vált ujjait jobb híján a kalászokkal törölte tisztára a sajtó szocialista lesifotósa (paparaznicsnyik?) meg lekapta.)

További jó sztorikat, az este még szolgáltatott, pl. ilyeneket:
„Egyszer szakítottam egy sráccal, aki nem védett meg,, amikor megtámadott egy alkoholista felsőbbéves a wc-ben. Nekiszorított a falnak, majd elkezdett tapizni. Te nem tudod elképzelni milyen rettenetes volt ez nekem. Tudod milyen KOSZOS VOLT OTT A FAL???”
Meg volt még egy az éjszakába nyúló előadás vacsorapartnerem legutóbbi sítúrájáról, ahol 2 nap alatt 3 évnyi Tékozló Homár történetet élt át, de ezen már igazán nem lepődtem meg. Zsuzska egyik azon kevés nőismerősömnek, aki nem szorul rá, hogy problémákat találjon ki, hanem azok tényleg megtalálják őt magát. Őnagysága meg szerencsére néhány havonként megtalál engem és leginkább Wodehouse jobbfajta novelláira hajazó kacagtató történetek tucatjait osztja meg velem.

Az esti msn-menésem alapján minimum a lakótársak harmadával jól ki fogok jönni. Már ha összeütöm rendesen a hálózatot és tudunk egymással nyugodtan messengelni 3 méter távolságból.

Sztoikus üzenete:
na igen, nekem nincs nagyon pizsamám
hülyepóló-boxer párti vagyok
Sztoikus üzenete:
de remélem ezzel még meg tudtok bírkózni
folkus üzenete:
persze, szeretem a kutyákat.

Helyesírásomat kéretík nem kommentálni.
Kösszöntem.

2007. március 26., hétfő

23:50 - BV-geztetett

Mai fő attrakcióm a büntetésvégrehajtás vizsgám szokatlanul magas szinten történő teljesítése volt, aminek keretében sikerült kifejtenem, hogy a teniszlabdák miért veszélyeztetik a büntetésvégrehajtási intézmények rendjét és biztonságát. Azt is megtanulhattam, hogy a félpengés borotva az a modern eldobható és nem a kihajtható oldschool, aminek én véltem. Mikor kifejtettem, hogy nem vagyok éppen az összehasonlító borotvakészlet-tan nagymestere (előző post ellenére), a vizsgázók soraiból egy MINDEZIDÁIG kedvesnek tűnő leány megjegyezte:
"Na, ez például látszik."
Csak tudnám, melyik borotvámmal kergessem majd meg.

Délután Szilvi barátosnémmel tangóztunk egy egész kellemetest (hozzászólás: Aaaannyira szééép pár vagytok!), majd az aktuális lakáshelyzet és a Hawthorne-i kísérletek kitárgyalása után (megérte annyit magánigazgatás újrázni;)), alig egyórányi késéssel sikerült felvenni a kapcsolatot Cirmivel és Anyukájával, akikkel megtekinthettem a Shopping&Fucking c. sznobériát.

Az óriáskivetítőn és a színpadon felbukkanó genitáliák közé némi férfi-melegpornóval átszőtt cselekményt szuszakoltak, és a végén még jól lebunkózták a közönséget, miszerint nekünk még az Oroszlánkirály is tetszene.

Fordítva viccesebb lett volna, pl. ha a Disneyféle Simbát, Alföldi Róbert kergeti álló farokkal a rajzfilmben, és mindenáron extasyval akarta volna megetetni.

A darab politikailag inkorrekt konklúziója:
"Kés, villa, fúró,
buzik seggébe nem való."

Cirmi mondjuk Alföldi Róbert nagylábujjának szőrösödését is zseniális színészi játéknak
gondolja, és biztos jól meg lesz magyarázva miről is szólt a mai tökéletes remekmű, de van egy érzésem, hogy nem fogom bevenni.
Nem tudom eleve meleg közönség volt e a darab célcsoportja, vagy én nem vagyok eléggé empatikus, de ha nincs a remek társaság és nem vagyok fakírisztikus vonásokkal megáldva, akkor bizony gond nélkül kisétáltam volna a színházból, továbbolvasni az idei első David Gemmel könyvet.

Mert David Gemmel a kislábujjaival is képes zseniális fantasy-regényt írni.

2007. március 25., vasárnap

8:12 - Resurrexit, sicut dixit!

Jegyeket, albérleteket kéretik ellenőrzésre felmutatni!

"Fogadják alávaló apológiámat miatta az én henyeségemnek. Tudják meg osztán az én szememre hányók azt is, hogy én kész vagyok minden szidalmat inkább elszenvedni, hogy nem háláadó voltomnak valami jele nélkül elhágyni az blogomat. Annakokáért erősítő okaimat, mellyekkel ez restségre indíttattam, rövideden előhozom."

Lusta vagyok. mint egy dög.


Khm. Hm. Hi..Gröhrghörg.

Hiho.

Öreg blogmotor szivatóval indul.

A múltkor a frász jött rám, amikor találtam egy blogot, ami ugyanolyan rossz ízlésű skinnel volt borítva, mint az enyém és azt hittem, hogy valaki eltérítette az enyimét.

Tudnám mi vett rá, hogy írjak megint, talán az új "Menekülőkapszula" néven futó prodzsektem. A lényeg, hogy kísérleti jelleggel kiköltözöm összkomfortos (be van vezetve a víz, villany, gáz és a család) rémbarlangomból néhány csepürágó családtalan cselédszobájába.

Az albérletes ötlet folkustól származik, akárcsak a tőle már korábban kölcsönkért nyitómondat, ami egy Szenczi Molnár Hommage volt eredetileg.

Tényleg régen írhattam, mert ez a freeblog engine kb. annyiban egyezik az általam használt előzővel, hogy  betöltésekor a "türelem, tornaterem" felirattal hasogatja a rekeszizmaimat. Vissza is vágnék valami jó kis sajátfejlesztésű blődlivel.

Új borotválkozó-készlet családot dobok piacra a Magor hálózat boltjain keresztül a nemzeti-radikális és fizetett provokatőr honpolgároknak. A készlet fő erőssége - az aquafresh fogkrém mintájára - a borothabból előbúvó piros-fehér csíkozású gél.
A készlet fantázianeve: Árpád-Shave

Nem hiszem el, hogy ennyire régen írtam utoljára, ez még a tavalyelőtti karácsonyi előadásunk, ami itt alant fityeg. Pedig annyi mindent csináltam azóta. Lediplomáztam sok szerencsével, de nem túl jó jegyekkel, írtam azámítógépes játékokkal foglalkozó cikkeket, ügyesen vízisíeltem, dolgozom az igazságszolgáltatásban, szarul wakeboardoztam, átkerültem basszusból a tenorba, írtam ítélet-tervezet, és már nem írtam a legutóbbi karácsonyon a családunkról paródiát, mert jobb a békesség.
Helyette ez lett:

"Megélhettem első felháborodás mentes Karácsonyomat,valószínüleg ez annak köszönhető,hogy most először nem családi paródiát csináltunk,hanem Mindent vagy semmit mintájára alapuló családtörténeti vetélkedőt.Mindenki kifejezetten élvezte.(Anyu:"Na,végezzük ki ezt a Háztartás témakört,mert úgy idegesít.")Természetesen az Editek nyertek a Gézákkal és Máriákkal szemben.Sajnos én nem játszhattam,mert a pontozó illetve betűforgató kisasszony szerepét kellett betöltenem,de biztos vagyok benne,ha játszhattam volna fölényes lett volna a győzelem.:)"

Az előbbi idézetet szerző húgom most fényerővel tanul a felvételijére, és emiatt még 1,5 évig tartó szívszerelmét is képes volt kidobnia, nekem meg még mindig nincs kit kidobnom.

Tegnap Tamara diplomakoncertjén voltam, ahol előtört belőlem a sötétebbik énem és ilyen egypercesekkel szórakoztatott:

"A zongoraművésznő már negyedórája hajlongott, de a vastaps csak nem akart megszűnni, a rajongók csak özönlöttek számolatlanul, kezükben hatalmas csokrokkal, amelyek súlya alatt megtántorodott a frissen diplomázott. Hogy egyensúlyát visszanyerje, megtámaszkodott a sikerére féltékeny nyitott Bösendorfer szélében. „Én is dolgoztam annyit mint ő, mégsem kapok semmit.” – gondolta a zongora – majd a fedelét rácsukta a művésznő hosszú ujjaira.„

2005. december 24., szombat

21:08

Hagyományromboló jelleggel

Idén is megrendezésre kerülő karácsonyunkon tovább csökkentettük a kötelező karácsonyi elemek számát. Mióta a nagyszüleim egyik fele már nem jár hozzánk mintha fogyásnak indult volna az egykor oly büszke karácsonyi mánia. Apám KICSI fát akar (mint a korábbi 25 évben sose), az ajándékok fékeveszett rohama is már a múltté, elfelejtettük idén a csillagszórót is, és most jöttünk csak rá, hogy a kizárólag ilyenkor beüzemelt lemezjátszón tavaly rajtahagytuk a mennybőlazangyalos lemezt, minekutána csak jókora porréteg eltávolítása után sikerült hangokat csiszolni belőle. Az ajándékként beharangozott de Apám részéről mindeddig elutasított szüleimről szóló paródiám kivételesen nála talált nagyobb sikerre, anyám pedig megelőzte nekem  a "mindennek van határa"-díjat és durcáskodott. Most meg már alszik. Apám Keresztapát akar nézni (üzenete végülis egyezik az ünnepével: "..legfontosabb a család!..." ) ,. Húgom családösszehozós próbálkozásainak pedig masszívan ellenállnak. Én a magam részéről igazán remekül elbeszélgettem vele. Úgy vélem, ha mást nem is, a humorérzékét sikerült befolyásolnom. Lesz is belőle baja elég, ha nem vigyáz vele.

Végül következzen az idei mű, kicsiny családunk karácsonyi előkészületeiről. Képzelhetitek az utózmányokat...:)

2005. december 21., szerda

19:26

Tegnap megborotválkoztam. Ennek örömére újraindítom a blogot.

Érzem nagy dolgok vannak születőben. Előbukkant az állam és egyéb hámsejtekkel borított részeim a szakállam alól, erre rögtön kaptam egy karácsonyi sms-t Mírától meg egy GIGANTIKUS vacsorameghívást Ágnes asszonytól.
És most, hogy  az szakáll hiányában kb. 10%-al könnyebb lett a fejem (az agyam eddig sem húzta nagyon lefele), mintha a gondolkodás is jobban menne. Kaptam egy hármast településtanból a kistérségi önkormányzati rendszer aktuális feladataiból. Valaki elárulhatná majd nekem egyszer, konkrétan mik is ezek...

Cirmi viszont kibukott ÁE-n, ettől ő is kibukott, én meg nem voltam képes empatizálni vele megfelelően, mert Isten tudja mikor fordult elő legutóbb, hogy nem voltam -legalább részben- sáros a bukásomban. Ő meg tanul egy hetet, erre szivatgatják. Tanulság: sosem többet tanulni, mint elengedhetetlen, mert sírás lesz a vége! Vagy nyögés. Vagy esetleg egy jobb jegy, de én ebben nem hiszek.

Vettem új öltönyt, majd holnap jól leeszem a céges ingyérkajával, csak el ne felejtsem reggel megrendelni.

Aki az elmúlt néhány napban nem hívott fel valami jegyzetért, az valószínűleg nem is jár az évfolyamomba, rémes mennyi kérdésük van. Hanyas betűmérettel nyomtassunk puskát, hány hasábban, és hogyan állítsuk át a billentyűzetet angolra... Készülnek a jövő nagy kodifikátorai. Amennyiben hatalomra jutok, a Magyar Közlöny hármas betűmérettel fog megjelenni 4 perforált hasábban, így sokkal olcsóbb és egyszerűbb lesz belőle puskát gyártani.

Amwayes összekötőmmel is jót beszéltem, bár 5 perc után faképnél hagytam. Most már vicces sem volt csak szánalmas. A múltkori vicces fejtágításról majd írok egyszer.

Voltam még nénikémnél scolakarácsonyozni, ahol szűk körben ismét sikerült szanaszétvidámkodnom egy nemes lengyel karácsonyi szokást, az ostyatördeléssel összekötött kölcsönös jókívánságárasztást. Sz. Annáék gyereke megint késik, így idén sem rendezhetem meg a helyszíni szüléssel egybekötött ultrarealisztikus betlehemi misztériumjátékomat. Megjelent a Bogival készült interjúm a Felsőkrisztinában, sajnos a hibajavítások nélkül, de így sem rossz. És ha a Felsőkrisztinában jó volt, a húgom pedig a belőle lopott ötletekből sikeres fogalmazást tudott írni, akkor talán ide is jó lesz. Figyelem: Másodközlésű és sokadlagos ízlésű!

A harmaddiploma harmada

(Be)képzelt riport

Azok akik November 19-én lemaradtak Vörös Boglárka diplomakoncertéről, talán nem is tudják, hogy mit hagytak ki. Igazából én sem nagyon tudtam, emiatt megkörnyékeztem kérdéseimmel az érintettet, aki (tettetett) örömmel válaszolt. Az erről az eseményről készített jegyzeteimet tartalmazó papirost persze ezután szinte azonnal elveszítettem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy fotografikus memóriámat felhasználva rekonstruáljam az eseményeket. Kár, hogy az esetemben a fotografikus memória csak képek, és nem hang visszaidézésére alkalmas. Ezért így sikerült:

R: Helló Bogi! Hallom diplomakoncerted volt már megint. Mégis miért, az előző nem sikerült?

Vörös Boglárka: Dehogynem, az is ötös lett.

R: Akkor mi ez már megint? Nem elég egy diploma, kettő kell a felhőtlen élethez?

V. B.: Ez már a harmadik lesz, de az élet még így sem lesz felhőtlen…

R.: (Levegőért kapkodva) Hr, Hram, Harm, Harmadiiiik!? Én kilenc év alatt nagy nehezen megközelítettem az elsőt… Azt hiszem, rossz iskolába iratkoztam be. És mégis mik ezek a diplomák, soroljad csak, hogy egyen az irigység.

V. B.: Volt egyszer egy szolfézstanári, aztán tavaly a karvezetés, amin szintén segített a szkóla, meg most ez a kis kicsinység egyházzenéből.

R.: A tavalyiról rémlik valami, egy gigantikus hodályban léptünk föl, hol is?

V. B.: A Zeneakadémián.

R.: Igen már emlékszem, nemhiába fotografikus a memóriám.

V.B.: És el kell mondanom, te énekeltél akkor a legszebben a kórusból! (Erre az interjúrészre nem emlékszem teljesen tisztán, de semmi sem zárja ki azt, hogy nem mondta)

R.: Köszönöm, és a mostani hogy sikerült?

V.B.: Ez is ötös lett, a vizsgabizottság egyhangú döntése nyomán.

R.: És mit mondott a végén a Pierrot?

V.B.: Az egy másik bizottság, az enyémben olyan komolyzenei nagyságok voltak, mint Mezey János, Dobszay László, Enyedi Pál, Merczel György, Bódiss Tamás és Soós András, akik különben mind az én tanáraim.

R.: Akkor az egy templomi négyzetméterre eső zenetanárok száma meglehetősen magas lehetett. Ez a Dobszay László viszont ismerős valahonnan, pedig nem erősségem a liturgikus-egyházzenei irodalom. Nem írt valami könyvet?

V. B.: Az ő keze van többek közt az Éneklő Egyházban.

R.: Mármint miatta kell énekelni a misén?

V. B.: (kicsit megkapaszkodik az asztalban) Nem, ő csak szerkesztette.

R.: Igen, már tudom, az a vastag fekete könyv, amiből olyan sok van a plébánián, de mégsem a Biblia!

V. B.: Na ugye, még te is ismered, pedig nem erősséged a liturgikus-egyházzenei irodalom.

R.: Na szép, az ember kiénekli a tüdejét a diplomádért, és utána ezt kapom. Megnézheted mikor segítelek diplomához mégegyszer.

V. B.: Meg is nézem a naptáramban, (Lapozgatni kezd egy kis füzetben) úgy látom februárban. Akkorra kell egy liturgikus témájú koncertet végigvezényelnem, hogy meglegyen ez a diplomám is.

R:: Miért, amit itt énekeltünk az nem volt elég?

V.B.: Nem teljesen, sőt még egy elméleti vizsgám is lesz májuselsején, Sosem találod ki, kinek az ünnepéből.

R.: Keresztelő Szent János?

V.B.: Hogy találtad ki?

R. Ez nem az igazi interjú, hanem a visszaemlékezésem rá. Az emlékeimet szabadon tudom módosítani. De mégis miért ragaszkodsz ennyire a Felsőkrisztinavárosi Plébánia Kórusához?

V.B.: Ti vagytok az én kabalakórusom. És Dobszay László is nagyon megdícsért minket, amikor azt mondta, hogy „…a liturgikus reform idején erről álmodtunk, hogy különböző korosztályok együtt énekelnek …”, és közben szemmel láthatóan meg volt hatva.

R.: És mondd, volt már hasonlóan emlékezetes diplomakoncert a világ teljes egyházzene-történetében valaha?

V.B.: Csak a közelmúltból egy évfolyamtársnőm koncertjét tudnám felidézni hirtelen, ahol bár remekül énekeltünk, elrontotta a hangulatot, hogy annyi szúnyog volt, és hogy a Tanár Úr igen határozottan hiányolta a karnagyi dobogót.

R.: Most volt karnagyi dobogód?

V.B.: Nem, de nem is hiányolta. Lehet, hogy csak szúnyoggal fertőzött templomban elengedhetetlen.

R.: Azért majd februárra szerezz be egyet, lehet hogy lesz néhány korai szúnyog. Hol is akarod majd tartani azt a koncertet?

V.B.: A régi zeneakadémián szeretném. És az lesz az utolsó harmada a harmaddiplomáért vívott küzdelmemnek.

R.: A harmaddiploma harmada? Milyen jó cím lenne! Felhasználhatom?

V.B.: NEM!

R.: Ezek az én emlékeim!

V.B.: Természetesen szeretném, sőt ragaszkodom ehhez a címhez!

R.: Hát ha ennyire erősködsz… És mégis mi leszel ha nagy leszel. Mármint nagynevű harmaddiplomás alkarnagy-szolfézstanár-egyházzenész?

V.B.: Szívesen lennék magántanár például. Mondjuk megtaníthatnám neked, hogyan szerezz diplomát időben.

R.: Kösz, az rámfér. Valami saját szerzeményt nem akarsz majd tanítani nekünk?

V.B.: Szeretnék, de ahhoz még fejlődnötök kell, talán elkezdhetnénk egy beéneklős rigmussal.

R.: Ó mindig is a beéneklés volt a kedvenc részem a próbából! (erre sem emlékszem biztosan, de hát amúgy is annyi badarságot szoktam beszélni) Elénekelnéd?

V.B.: Mendegél a mandarin, errejár a dongó zümmögve döngicsél. (Énekel, a közönség tapsol)

R.: Mendegél a mandarin, errejár a dongó zümmögve döngicsél. (Szintén énekel, az anyagi kár jelentős)

V.B.: Igen, egyeseknek külön próbákon kell majd résztvenniük.

R.: Úgy véled nekem is kéne? Én azért nem vagyok ennyire lelkes…

V.B.: Én sem vagyok konstans buzgó, mindig kell valami cél, ami lelkesít.

R.: És ha már kitapétáztad a falat diplomákkal mi lesz ez a cél?

V.B.: Nem is tudom, talán rögtön utána kifestem a lakást.

R.: Jelenlegi legfontosabb cél?

V.B.: Befejezni ezt az egyre terebélyesedő interjút.

A nap mondása: "Meg kéne valami nőt B*szni az egyetemről, csak az a baj, hogy van egy barátnőm, akit nagyon szeretek."

Irigylem a problémáit a mai megmondóemberünknek.

De az erkölcseit nem.:)

2005. szeptember 26., hétfő

21:36

A Kisgéza örülni fog,hogy beleírtam a  blogjába,de ha ő annyira ugyes,hogy elmenti a jelszavát es egyből ez az ablak ugrik be,magára vessen.

Vanda

2005. július 9., szombat

0:12

almost a perfect day

Hmm. Már megint nem írtam egy ideje. Mert lusta vagyok. Meg unalmas és elvonnak az írástól olyan remekszabású emberek mint CIrmos. Aknek a blogjából most lazán átemelek majd egy napnyit. Mert lusta vagyok. Meg unalmas...

Meg amúgy is együtt lógtunk majd egész nap.

Új koránkelési rekord a héten: (itt most rögtön kivágok egy részt ahol Cirmos közlekedési tárgyú eltévelyedései vannak) Fél 11 körül értünk le Velencére, feltankoltunk kajával, meg üdítővel, aztán hurrá strandolunk.:)) Teljesen jó volt semmit nem csinálni, csak élvezni a napsütést, és nem is olvastunk, nem is aludtunk, néha nem is beszélgettünk, csak feküdtünk. Géza feje hol fájt, hol nem, ez a hangos gondolkodásom következménye volt, ha épp valami emeletes baromság kifejtésén fáradoztam, akkor sűrűn nyilallt a fejébe valami. :)) Ilyen ál-tudományos elmélet(ünk) a szívritmuszavarom és a magánéletem közti összefüggések felvázolása. Ez csak annyi, hogy az egyik szívbillentyűm felel a bejövő érzelmekért, a másik pedig a kimenőkért. A probléma az, hogy a kettő nem dolgozik összhangban, és olyan emberek iránt táplálok felesleges érzelmeket, akik kurvára nem érdemlik meg, és akik pedig irántam táplálnának, azt nem veszem észre. Egyszerű a képlet. :)))

Közben Apukám kétszer is felhívott, üdvözölte Gézát, tanácsokat adott, hogy mit együnk, és mit ne, merre keressünk szállást EFOTT-ra... nagyon kedveli Gézát, tényleg az egyetlen ember a környezetemben, akit elvisel. Mindenki más kurva vagy strici, az alkoholista drogos állat pedig közös alaptulajdonság. A hamburger a tiltólista élén szerepelt, ezért is ettem azt, másrészt pedig már egy hete kívántam. Géza szófogadó volt, lángosozott. Ja és nosztalgia ezerrel kiwis jégkása!!! :)) Aztán a vonat idnulás előtt mintegy háromnegyed órával rászántuk magunkat, hogy úszunk a 20 fokos vízben... nem mondom, hogy nem merevedett meg minden izmom és porcikám, de ennek ellenére kellemes volt. Viszont a Velencei-tó íze még mindig pocsék. Na de mindegy... a partra kiérve még épp 20 percünk maradt a vonatig, megszáradni ugye nem sikerült... vizes fürdőrucira vettem fel a ruháimat, csak épp olyan volt, mintha bepisiltem volna... Géza máshoz hasonlította a látványt... ( gjah, mert én nekem már csak mindenről ugyanaz jut az eszembe...a kaki)

Aztán jött a vonat egy húsz perces késéssel, útközben megállapítottunk, hogy nagyon bepilledtünk, és aludni kellene, de aztán ez elmaradt, legalábbis részemről. (Részemről is.)

Hazaérve csörgött a telefon, Apu. Robbantások Londonban, bombariadók Pesten, Nála meg beindult a természetes apai féltés, hogy akkor kislányom, most sehová nem mész, ha meghalunk, akkor haljunk meg együtt, vagy mi. :)) Na mindegy, ez nem vicces, de kétlem, hogy pont Magyarország lenne valami nagy terrorcselekmény fő célpontja... London persze szörnyű, és sajnálom, de amit a média csinál ezzel az ostoba találgatással, az felettébb idegesítő... ha valaki valamit nem tud, az maradjon szépen csöndben... mint ahogy én is most.

(egyik) Kedvenc unokatesóm persze richtig tegnap utazott Londonba. Vele mindig történik valami érdekes. Múltkor megverték, aztán majdnem megkéselték. Mondjuk most átaludták az egészet és az apja ébresztette azzal, hogy London romokban áll...

Végül sikerült Aput meggyőznöm, hogy metró közelébe sem fogok járni, csak busz, meg villamos, és megígérem, hogy nem halok meg, csak hadd menjek már. Hétre beszéltünk meg randit Adrival, Orsival, Pesztonnal, és Gézával, össznépi melegedés a Művész moziban. Ugye ma indult a X. Melegfeszkó, és rögtön ki is néztem egyAlmodovar filmet, és megfertőztem a többieket, hogy ez kell nekünk, enélkül nem élet az élet.

Itt egint közlekedési témájú sallangok olvashatóak. Kíváncsiak használják a fenti linket, ha érdekli őket, mit olvas Cirmi miközben meghúzódik a bokája.

Közben összefutottunk egy csomó Károlissal, köztük Katával, jövő héten lehet, hogy nagy magányomban találkázom a csoporttársaimmal is végre.

Nekem ez ma történt meg amikor harmadszor is elkalauzoltam egy kisebb tömeget galaktikusútikaluzként melléjük szegődve.

 Aztán irány a Művész... Orsi és Peszton csak 19:45-re jöttek a mozi elé, mi addig vettünk jegyeket, már így sem kaptunk ötöt egy sorba... sorsot húztunk, hogy igazságos legyen a dolog. :)) Azt még meg kell jegyeznem, hogy amint beléptünk, a kamera telibe vette Gézát, remélem minden esti híradóban leadják, hogy Géza a a melegfeszten járt, mi diszkréten elbújtunk a háta mögé. (hát amennyit az én hátam takar...) Legalábbis bízom benne. :)) Aztán míg vártunk, Géza erőteljesen küzdött, hogy csinos kis zsírpárnákat helyezzen fel ide-oda a testére, de valószínű nem járt sikerrel. (na ugye) Aztán befutott Peszton, és Orsi is szalagszakításra.

Azt hiszem életemben először éreztem frusztrálva magam a szivárványos övemmel, és láncommal, valahogy ott és akkor nem tűnt olyan viccesnek a dolog. Főleg, amikor a film végén jöttünk kis, és az első amit láttam, hogy két faszi smárol. A Wc-re pedig egyenesen féltem egyedül elmenni, nagyon hülyén éreztem magam. Kb. utoljára akkor tört tám ilyen szavakba nem foglalható valami, amikor a Szent Péter Székesegyházban jártunk, és megláttam a Szent Péter szobor lábát csókolgatók hatalmas sorát. Kívülállónak éreztem magam, aki betört mások szent helyére. Most is ilyesmik motoszkáltak bennem, hogy mit keresek én nem melegként egy melegfesztiválon. Ezek a nyomorultak évek, évtizedek ót küzdenek a jogaikért, én meg viccet csinálok belőlük? Meg aztán emlékáradatok is rámtörtek, és nem tudok mást mondani, egyszerűen szar érzés volt, na.

Neem viccet én csinálok. Mert vicces ha valaki azért küzd megveszekedetten egy csoporthoz tartozás jogáért, mert e küzdelem nélkül megszűnne a csoport.

A film maga tetszett, Almodovar egy barom, imádom. Peszton fehívta a figyelmem, hogy azt a filmtörténeti pillanatot el ne felejtsem itt megemlíteni, amikor a portásnő a hashajtó hatására összefossa a lába szárát. :)) Szép jelent volt, de bennem azért nem ez maradt meg. Összességében egy nagy, szórakoztató hülyeség, tele buzikkal, és zenészekkel, vagy zenész buzikkal, vagy buzi zenészekkel. Mindenkinek ajánlom, aki ki akar kapcsolódni: Szenvedélyek labirintusa.

A film néhol vicces volt. De egészében egy szocialista tévéfilmre emlékeztetett sok azonosneműekért rajongó ki tudja milyen neművel és Antonio Banderassal. Gyula vitéz télen-nyáron jobb. Koncz Gáborral.

Aztán film után beültünk egy Pótkulcs nevű helyre, megittunk egy italkát, majd szép lassan elszivárgott a társaság 3/5-e. Orsi nyitotta a sort, valamiért úgy tűnt, nem érezte túl jól magát, amit őszintén sajnálok. (énis)

Aztán Adri indult, Géza pedig lovagiasan elkísérte, kivezette a szenvedélyek és mellékutcák labirintusából. Mi még maradunk Pesztonnal, jót beszélgettünk, az egyetlen ellenségünk az idő és a fáradtság volt, úgyhogy olyan éjfél után valamivel elindultunk haza. Rendi volt, elkísért  a Móriczig, addig is beszélgettünk, és nem is kellett attól tartanom, hogy valami kiéhezett perverz levadász a körtéten. (gjah, mert nem értem oda időben :P) Szóval ezúton is köszi.

Fél kettő tájékán értem haza, jó kis nap volt, de úgy zuhantam az ágyba, mint akit fejbe vágtak. Hiába, öreg vagyok én már ehhez délutáni alvás nélkül. :)))

Oldal tetejére
állt a világ.

Magánvéleményem a fenti napról. Annyir jókedvű lette m  tőle mint ebben a hónapban szionte semmitől. Igaz csak hetedike volt... Állok elébe a túlszárnyalási kisérleteknek.

Végigvittem a GTA3 San Andreast. Csalással és büszke vagyok rá. Mindjárt szervezek sorstársaimnak egy felvonulást...

Vitázott ma politikusaink 2 díszpintye. Stohlandrásosan: Ferivagyviki? Viktorvagyferenc?

(intermezzó:mondtam már hogy ha valóságsóvba kerülnék akkor szopottgombócfejűnek hívatnám magamat, és stólbucinak azt kellene kiabálnia pl. hogy Szopottgombócfejű vagy Lajos?!)

Szóval ezen 2 lángelme vitatkozott. Hát mit nem mondjak.Volt egy két félkész poén, de összességében kicsit elsietettnek tűnt a mutatvány.  akarakterek könnyedén elválasztahtóak voltak (mr. közgazdaságifélműveltség versus mr. kötömazebetakaróhoz ellen) összességében mégis csak körbe-körbe jártak és mindeközben igyekeztek egymás tyúkszemeire taposni, aminek eredményeképpen egyre magasabbra hágtak a légváraik lépcsőjén.
Magánvéleményem: A gazdaság működéséről folyamatosan újabb és újabb elméletek születnek. Ami ma racionális döntésnek tűnik az holnapután legkésőbb avítt baromság lesz. Akár tényekről akár tendenciákról, akár eljárásokról vitatkoznak. A gazdaságpolitika irányításáról szóló szakirodalom majd minden lépésről be tudja bizonyítani hogy racionális, meg azt is hogy őrültebb mint egy kalapos. Aztán akármi történik utána, a történetírás ráfogja, hogy amiatt volt. Aztán majd 3 nappal később megcáfolja azt. Und so weiter.

A múltkori pénzügyminiszteri vita jobban tetszett. Pl. aikor az egyik oldal aztmondta hogy túlzottan nő az adósságállomány, arra a másik azt mondta, hogy ez azt mutatja, milyen nagy a külföldi befektetők bizalma az országban.
HAHA.
Ha tizen rámlőnek puskával akkor nm kivégeztek, csak fellendült az ólomimportom...

Pedig most legnkább fogexportra szorulnék. Majd valaki kiüti akivel amúgy is sokat szemtelenkedek...

2005. június 27., hétfő

0:13

Lelombozódás

Ma végre felvirradt a napja, hogy Madárka alig 7-8 hónapnyi elfoglaltság után moziba suhanjon vélem. A megtekintett remekmű (Galaxis Útikalauz Stopposoknak (sztem jó és punktum)) nem éppen annyira fáradt személyekre van kalibrálva mint Madárka, ám becsületére legyen mondva csak egy tényleg kicsit lassabb helyen próbált meg rajta elaludni és a poénokkal egy ütemben volt képes kacagni is. Respekt nekije ezért. Utána hazafelé megjegyezte az Astoriánál, hogy ide jön majd találkozni testvérével kapcsolat koncert előtt, csak ezt felejtette el bennem tudatosítani, hogy ők az Oktogon hasonlófranchiseú étterme elött fognak álldogálni és várni rám hiába. Mert közben én az Astorián fuldokoltam a röhögéstől (az antikvárból időközben beszerzett Rejtő Jenőn) és átkoztam magam az otthonfelejtett mobiltelefon kapcsán. Az etikai kódexembe vésett 20 percnyi várakozás után nekivágtam a kapcsolatkoncertnek, ahol jószerencsém sajnos magára hagyott így csak egy anyukájával félájultan tobzódó ismerőssel sikerült csak kapcsolatba lépnem, de a jómadarakkal nem. Mint tisztázódott, kicsit túlbecsülte agykapacitásomat, (velem együtt) amikor úgy vélte, hogy én emlékezni fogok minden egyes három órája megfogalmazódott gondolatára az Oktogon irányában.

C'est la vie, C'est la guerre, C'est la én nagyonhülye agyam.

Az odafigyelés különben talán elvárható lett volna, ha nem töltöm előző estémet szinte teljesen hiábavalóan a Múzeumok éjszakája nevű Igazánvészes éjszakával. Ahol nem fér be az ember szinte egyetlen kiállításra sem, mert:
-3 óra sorbanállás kell hozzá
-a rendezvény elmarad
-a rendezvényre a sorbanállás végén derül ki, hogy külön jegy kell
-a jegyek csak a 2,5 órával későbbi rendezvényre érvényesek
-a bejutás utáni művészi élmény elhanyagolhatóra csökken az embert lökdöső hasonszőrű potyalesők és a fejhangon "a műtárgyakat fél méterről szabad csak megtekinteni!" sipítozó teremőrnők miatt.

Bár az estének köszönhettem, hogy sikerült megfogalmaznom a művészeti étvágy visszaszorítását célzó (jobb híján) neomanieristának nevezett gondolatsoromat.

tehát, hogyan szabadulj meg a művészet iránti vágyadtól:
A művészeti értékek csak egy végtelenül korlátozott térben és időben ismerhetőek meg. Egy félfamentes rajzlap és Rembrandt Éjjeli őrjárata közti különbségek nullára redukálódnak olyan 300m-nyi távolság felett és 1 pikométernyi távolság alatt. A mindkét végén végtelenbe vesző távolságok közés hajszálnál is vékonyabban ékelődő értékelhető különbségekre érdemes egyáltalán időt áldozni? Vagy olyan ez, mint leélni valaki kibírhatatlannal az életed egyetlen jóélsikerült napért/hétért/hónapért cserébe. És még a pokolban is miatta szenvedni.

És rájöttem, hogy a virtuális múzeumlátogatás már jobb is lehetne, mint az igazi. Mondjuk az "ugorjunk be a Szimplába egy körre" virtuálisan még nem megoldható, de ami késik... És végre kész a bionikus műkar is. http://index.hu/tech/hardver/bionik/ 
Lassan előszedem az idegenforgalmis szakdolgozatomat és referenciaként használva bejelentkezem vele egy jövökutató céghez.

Cirmost lehet hogy sikerült egy jólirányzott mozdulattal megszabadítanom a baráti társasága jelentős részétől. NEm baj. Neki se legyen már olyan jó:). ezzel sikerült: http://felmeres.preventio.hu/index.php?szam=15311
Epo rámutatott egy nemműködő linkre, majd önmaga is nemműködővá nyilvánította magát. Pedig az ő művészetekéjszakájás élményeire is kíváncsi lennék. Szerint a drága filmek rosszak, pedig sztem nemfeltétlenül, csak drágák.
Tomcat átvette a szakállasbácsi díjat és mivel azoknak annyi agyuk volt, hogy meghívják és mikrofont adjanak neki, lebalfaszozta az átadókat. Megérdemlik.

Jövőre állítólag nem Kapcsolat hanem Kapcsoltam koncert lesz. Sztárvendég: Rózsa György és az Alsóbélatelepi Bűvös hatos.

2005. június 25., szombat

14:59

Vak vezet omnibuszt

Tényálladék:
Nagynénémnek rettentő veszélyes munkája van. Ének/zene/hittan tanár és vezényel meg igazgatóhelyetteskedik egy zenei közeneiskolájába. Csak azért nem mondom, hogy légynek sem tudna ártani, mert azért tudna, mondjuk ha véletlenül rálépne. Csak ha egy mód van rá, nem akar. A felelősségérzete viszont valami kolosszálisan nagy és amikor egyik diákja -aki egy vakoknak szánt intézményből hallgat át (ha-ha)- hozzá fordult azzal, hogy az ő egyik ottani tanárnője megalázza és szidalmazza és a nyílt utcán megütötte akkor képes volt felhívni az adott iskola igazgatónőjét, hogy ugyan van e ennek esélye náluk. Igazgatónő utánanézést ígért, majd hamarosan telefonvégre került az emlegetett szamár -öööö- tanár, aki azonnali rágalmazásalapú följelentést helyezett kilátásba. És lőn. Így most nagynéném és a tizenéves vak srác, mint a társdadalmi béke megrögzött bomlasztói ellen, után nyomoz becses rendőrségünk.  Ők ugyan azt mondták, hogy a tanárnő ügyvédféleség lánya által rendezett ámokfutást megpróbálják féken tartani. Hát nem ment. Hétfőn iratismertetni akarnak. Aztán meg vádemelés.

Végre eljutottunk a Rejtő Jenői Utópiába, sőt azt túllépve, nem csak minden pofon, hanem minden pofon utáni érdeklődés mellé is jár rendőr/ügyész/bíró és minimum egy fél ombudsman is.

Érdeklődéssel vegyes vicsorral várom a fejleményeket. Lehet hogy ezentúl a kóruspróbáink nagynénémmel a Gyosrskocsi utcai rabosító intézmény Ambrus "whiskysrabló" Attila szárnyában lesznek megtartva? Vajon be tudunk e csempészni egy hangvillának álcázott reszelőt?

Oskola: Pénteken leadtam az indexemet és hasonlók, azóta meg nagyjából folyamatosan rekreálódom. Ennek eredményeképpen olyan fáradt vagyok mint 3 másik vizsgaidőszak után összesen. Tegnap ünnepeltük Sándor barátom doktorráavanzsálását és találkoztam vele meg még kismillió emberrel. Megismerkedtem a mézes fütyülős barackkal, aminek íze és illata kolosszális, csak amikor a pincérnő végigüvölt a fél dunaparton, hogy "KÉT MÉZESFÜTYI RENDEL!" akkor legendás kínoshelyzetálló arcvonásaim is megereszkednek kissé.

Láttam 2 tanulómániákus évfolyamtársnőmet is táncparketten riszálni, és ez majdnem biztosabb jele a vizsgaidőszak végének mint a kimült UV csekkészlet a szekrényem szélén. Lassan én is elhiszem.

Egyéb: A Buddha beachi táncos/üldögélős/berekedős esemény után átvánszorogtam az először boszorkánypraktikának gondolt Holdfényudvarba, ahol Madárka táncolt exklúzív jelleggel egy olyan helyen ahol őt nem tudom tartósan elképzelni. Ő a légynek akkor se tudna ártani ha két lábbal ugrálna rajta. A leányzó 1 rész jóindulatból és 1 másik rész nagyvonalúságból meg mégegy rész kötelességtudatból áll egy nagy adag keresztényi etikával nyakonöntve, leheletnyi baleksággal ízesítve. Ilyet én még nem láttam. ÉS miközben több fajta dologgal foglalkozik egyszerre, mint 3 tetszőleges ismerősöm együttvéve, van képe magát unalmasnak gondolni. Vasárnap letesztelem a Douglas Adams állóságát. Meg az én Lionel Ritchie toleranciámat. Csak ébren tudjam maradni, amikor ma éjjel meg a múzeumok éjszakája hívogat annyi kultúrával amitől biztos jobban fog fájni a fejem mint féltucat mézesfityisztől.

Annamáriával és Zsolttal ebédeltem ma, mivl tegnap sikerült A.-t összehoznom élete egyetlen igaz szere... szemüvegével. Nekem is lesz új. Kettő is. Napszemüveges is. Drága is.

Zoslti meg legalább rájött hogy a keddi vizsgája igazából csütörtökön van, szóval jobban járt mint Anamaríja, mert szemüvege már van, most meg kapott ingyen mellé 2 napot. Meg még egy szemüveget.

Kolosszális ötletet is mondott nekem, miszerint ha a feliratokat a moziban betűnként körbevenné egy fekete körvonal, akkor talán fehér háttérrel is olvashatóak lennének. Okos a pasi. Hogy én mit agyaltam szánmítógépes színképelemzéses mesterséges betűfeketítésen... Erre tényéleg elég lene egy új fontkészlet. De hát idióták ezek a feliratozósok. Bár legalább már tudnak fordítani...